mi történik,

amikor beleszeretek egy-egy új mintába, papírba, szalvétába? természetesen az, hogy várok. talán az elfogódottság teszi, hogy először nem tudok semmihez se kezdeni vele. csak nézegetem, gyönyörködöm benne; ha valamit készíteni akarok, többször is előveszem, majd visszateszem a többi közé, hogy mégse...szóval el kell jöjjön a megfelelő pillanat. meg a bátorság, hogy egy ilyen szépséghez hozzá merjek nyúlni.

aztán egy ekkora komódhoz is csak félve nyúlok, főleg elsőre. félek az elrontástól...hogy nem jön ki jól, hogy nem jó az ötlet, nem jó a kombináció...szóval még egy ilyen kikapcsoló kreatív munkában is van, miért aggódni!:))

persze csak piszkálta a fantáziámat a komód, meg a rózsás papír is.

Előbb egyszerűre terveztem, csak rózsákkal,

de utána gondoltam egyet és megvariáltam.

Majdnem készen, finomítva a papírok találkozási pontját:)

Próbálgatom hogy jó lesz-e így a fogó színe:)

Végülis nem bántam meg a választásom, meg vagyok elégedve a végeredménnyel (a fotók minőségével kevésbé, nem volt megfelelő alkalmam a fotózásra, a komódon pedig hamar túl kellett adjak...:(. Hála Briginek, aki feljavította őket, amennyire lehetett.)

De még mindig fenn tartom az esélyt egy egyszerű változatnak is.

Maradok örök romantikusnak, azt hiszem, még ha van is benne kis szofisztika:-)