dobozok

                                                     csokis doboz illetve levendulás doboz

                                                                        cicás doboz

                                                               és szomorú macis doboz

                                                                          továbbá:
                                                            könyv alakú leánykás doboz

 

 és könyv alakú hölgyeményes doboz ;;-)

Na most ennyi a dobozokból. Majd még lesznek;-))

büszkeségem:-)

ez az óra az összes eddigi "alkotásaim" közül a legeslegkedvencebbem:-)
A papírt Kiss Abigél tervezte, kérésre, leginkább szóbani leírás alapján,és mondhatom, nagyon eltalálta a dolgokat!;-)
Aztán még sok mindent csináltam vele, míg ez lett a végeredmény...de nagyon szeretem:-)

Elnézést a sok képért, dehát muszáj kiraknom őket, mégha egyformák is szinte...(elfogultság, ez van).

Szeretettel, mindenkinek, akit szintén gyönyörködtet!:-)

ő kérem szépen

egy eljegyzési doboz, és még tavaly decemberben betöltötte rendeltetését.

szín meg volt adva, minta kiválasztva...szóval itt volt elképzelés;)

én meg voltam elégedve a végeredménnyel, és csak reménykedni tudtam, hogy a megrendelő is meglesz! (azt mondta, megvolt;)

a fotók talán lehetnének szebbek, az a terítő is kicsit halványabb színű..na de hát ha nincs olyan?:))

sokat pingáltam ezt is, a színkevergetés az nagyon kellett ide (ha vagy 12 színt nem használtam, akkor egyet se), de nem baj, mert azt pont nagyon szeretem;))

meg stencileztem is meg minden.

hát így!:)

remélem, sok szép levél került bele...:-)

még pézsétartó

:)

de ez már nem ősz, ez inkább majdhogynem tavasz:)) dehát a tavasz meg örök, ígyhát nincsen ezzel semmi baj;-)

szóval tulipán, és lila, és struktúrpaszta stencilformába öntve...

mi tagadás, magam is beleszerettem:)))

(megjegyzésképp csak annyit, hogy az alapszín nem fehér, hanem halovány vaj, azaz elefántcsontszínű...de persze nem jött ki képen:P)

esküvős

Hogy telik az idő!

El se jön, hogy higgyem, máris szinte két hónap telt el, mióta legjobb barátnőm férjhez ment. Nyáron volt az esküvő, és kinn a hegyekben. Gyönyörű táj, gumicsizmás-szép ruhás lányok, szóval volt ott minden, ami kell;-)

Engem ért a megtiszteltetés, hogy, legjobb barátnőként meg hobbysként is, készítsek nekik egy szép ládikát, amibe a nászpénzt gyűjtsék majd, illetve egy szép emlékalbumot, amibe meg a násznép írhat mindenféle szépet és jót:)

Hát ha valami, akkor ez most igazán fejtörést okozott, ugyanis G.ról azt tudni kell, hogy, bár azt nemigen tudja, hogy mi tetszene neki (ezért kiindulási pontokat sem ad), de azt már igenis nagyon jól tudja, hogy mi nem:P. Szóval így indultam neki, jobbra-balra variáltam a dolgokat, végül Brigit is bevontam az ügyködésbe, feliratot tervezni stb, aztán egyszercsak megszületett a végleges képlékeny elképzelés:))

Ezt úgy kell érteni, hogy végre megszületett, hogy milyen minta és színvilág lesz, de a festés része ugye még mindig variálódik;))

A végeredmény nekem nagyon tetszik, és, nem tudom, hogy a nagy nap öröme miatt, vagy amúgy is, de G.éknak is nagyon tetszettek a díszített tárgyak. Azért remélem, hogy amúgy is;-)

mi történik,

amikor beleszeretek egy-egy új mintába, papírba, szalvétába? természetesen az, hogy várok. talán az elfogódottság teszi, hogy először nem tudok semmihez se kezdeni vele. csak nézegetem, gyönyörködöm benne; ha valamit készíteni akarok, többször is előveszem, majd visszateszem a többi közé, hogy mégse...szóval el kell jöjjön a megfelelő pillanat. meg a bátorság, hogy egy ilyen szépséghez hozzá merjek nyúlni.

aztán egy ekkora komódhoz is csak félve nyúlok, főleg elsőre. félek az elrontástól...hogy nem jön ki jól, hogy nem jó az ötlet, nem jó a kombináció...szóval még egy ilyen kikapcsoló kreatív munkában is van, miért aggódni!:))

persze csak piszkálta a fantáziámat a komód, meg a rózsás papír is.

Előbb egyszerűre terveztem, csak rózsákkal,

de utána gondoltam egyet és megvariáltam.

Majdnem készen, finomítva a papírok találkozási pontját:)

Próbálgatom hogy jó lesz-e így a fogó színe:)

Végülis nem bántam meg a választásom, meg vagyok elégedve a végeredménnyel (a fotók minőségével kevésbé, nem volt megfelelő alkalmam a fotózásra, a komódon pedig hamar túl kellett adjak...:(. Hála Briginek, aki feljavította őket, amennyire lehetett.)

De még mindig fenn tartom az esélyt egy egyszerű változatnak is.

Maradok örök romantikusnak, azt hiszem, még ha van is benne kis szofisztika:-)