ez a kis minikomód úgy a szívemhez nőtt, hogy el se tudom mondani!
el is határoztam, hogy ha nem megy el karácsony előtt, akkor biza én már el nem adom, hanem vagy megtartom, vagy odaajándékozom! (mert mindkettő egyforma öröm). nem is ment el, pedig sokan nézegették. eleinte ugyan szinte bántott, hogy a legaranyosabbnak nem kél gazdája, később azonban már határozottan örültem neki!:-))
végülis odaajándékoztam karácsonyra, egy rokonléleknek, akinek úgy gondoltam, hogy legjobban tetszene:)
1 megjegyzés:
és tetszett is neki, úgy láttam!
Megjegyzés küldése